Search:   for    

2010. június 3., csütörtök

Typo Print Design Kft




ARANYCERUZA

Egy művészeti könyvsorozat szerkesztésével foglalkozom.
ARANYCERUZA
c. könyvsorozat első kötete már elkészült.
Most szervezem a következő kiadványt.

Kétféle pályázat szépen rajzolók és festők számára.

1.Az egyik a http://www.aranyecsetpalyazat.gportal.hu lapon látható, 
melynek egy különleges szerkesztésű könyvbe való bekerülés a célja. 
Két témában hirdetjük meg.

Aranyceruza: Száz rajz és gondolat a természetről

Aranyceruza: Száz rajz és gondolat a lóról

Erre a pályázatra, ott lehet beregisztrálva jelentkezni.

2.A másik:

Szabadonválasztott téma : Pénzdíjas pályázat.
Részletek, és jelentkezési lehetőség:

Írásokat is gyűjtök ebben a témában.
Emailcímem: aranyecset.hu@gmail.com

2010. május 30., vasárnap

William Shakespeare Romeo és Júlia



William Shakespeare

Romeo és Júlia

Fordította: Kosztolányi Dezső


ELŐHANG
ELSŐ FELVONÁS
MÁSODIK FELVONÁS
HARMADIK FELVONÁS
NEGYEDIK FELVONÁS
ÖTÖDIK FELVONÁS




Személyek
ESCALUS, Verona hercege
PÁRIS, ifjú nemesúrfi, a herceg atyjafia
MONTAGUE    | a két viszálykodó ház fejei
CAPULET         |
ÖREG CAPULET
, Capulet nagybátyja
ROMEO, Montague fia
MERCUTIO, a herceg rokona, Romeo barátja
BENVOLIO, a herceg rokona, Romeo barátja
TYBALT, Capuletné unokaöccse
LŐRINC   | Ferenc-rendi barátok
JÁNOS      |
BOLDIZSÁR
, Romeo szolgája
PÉTER, Júlia dajkájának szolgája
SÁMSON       | szolgák Capuletéknél
GERGELY     |
ÁBRAHÁM
, szolga Montague-éknál
EGY PATIKÁRIUS
HÁROM MUZSIKUS
PÁRIS APRÓDJA
MÁSIK APRÓD
ŐRTISZT
MONTAGUE-NÉ
CAPULETNÉ
JÚLIA
, Capuleték leánya
JÚLIA DAJKÁJA
KAR
Veronai polgárok, férfiak, nők a két házból, álarcosok, őrök, nappali és éjjeli kíséret

Szín: Verona, az ötödik felvonásban Mantova


ELŐHANG
KAR(jön) Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott,
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
Elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
Szülők tusáját, mely sosem apad,
Csak amikor már sarjuk föld alatt van:
Ezt mondja el a kétórás darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És ami csonka itten, az egész lesz.


ELSŐ FELVONÁS
1. SZÍN
Verona. Köztér.
Sámson és Gergely karddal, pajzzsal fölfegyverkezve jön
SÁMSONNa, Gergő, most már aztán semmit se fogunk zsebre vágni.
GERGELYAz nem is tanácsos. Mivelhogy aki zsebre vág valamit, azt nyomban dutyiba vágják.
SÁMSONNem érted. Úgy kirántom a kardom, hogy olyant még nem ettek.
GERGELYHát ebben már igazságod lehet. Kirántott kardot még bizonyára nem ettek.
SÁMSONHa én fölindulok, akkor mindjárt vágok.
GERGELYTudod, mit vágsz? Pofákat. De nem a másokét. Ahhoz te nehezen indulsz föl, komé.
SÁMSONDe csak jöjjön ide egy Montague-kutya, tudomisten, fölindulok.
GERGELYNézd: aki fölindul, az mozog, ennélfogva ha fölindulsz, el is indulsz. A bátor azonban áll.
SÁMSONNem áll. Mihelyt megpillantok egy Montague-kutyát, föl is indulok, meg is állok, mint a cövek. A Montague-ék minden pereputtyát fal mellé szorítom.
GERGELYDe mi nem lányokkal harcolunk, komé.
SÁMSONBánom is én. Én senkivel se ösmerek irgalmat: ha a férfiakat letepertem, következnek a lányok.
GERGELYCsakhogy ezt ám a gazdánk nem hagyja helyben.
SÁMSONMajd helybenhagyom őket én.
GERGELYÉrzed annak a súlyát, amit most mondasz?
SÁMSONMajd megérzik a lányok: nagydarab marha ember vagyok.
GERGELYMarha vagy, annyi szent, nagy marha. Rántsd ki a fringiád, jön két Montague-cseléd.
SÁMSONKard-ki-kard. Köss beléjük elül, én majd födözlek hátul.
GERGELYDe én már hátul se födözlek föl.
SÁMSONSose félts engem.
GERGELYFélt a nyavalya.
SÁMSONNe sértsük meg a törvényt: hadd kezdjék ők.
GERGELYÉn majd elsétálok előttük: pofákat vágok rájuk. Értsék, ahogy akarják.
SÁMSONÉs ahogy merik. Én pedig fügét mutatok nekik. Tűrjék, ha van hozzá pofájuk.
Ábrahám, Boldizsár jön
ÁBRAHÁMNekünk mutatja kend azt a fügét?
SÁMSONCsak úgy fügét mutatok.
ÁBRAHÁMNekünk mutatja kend azt a fügét?
SÁMSON(félre Gergelyhez) Te, megsértjük avval a törvényt, ha azt mondom, hogy nekik mutatom?
GERGELY(félre Sámsonhoz) Dehogy.
SÁMSONNem kendteknek mutatom, csak úgy fügét mutatok.
GERGELYTalán belénk akar kend kötni?
ÁBRAHÁMDehogyis akarok belekötni kendtekbe.
GERGELYMert ha akar, állok elébe: az én gazdám van olyan úr, mint a kendé.
ÁBRAHÁMDe nem különb.
SÁMSONNo jól van, komé, jól van.
GERGELY(félre Sámsonhoz) Mondd, hogy különb: itt jön a gazdánk egyik atyjafia.
SÁMSONKülönb az, komé, különb.
ÁBRAHÁMHazudsz.
SÁMSONHa férfiak vagytok, vágjatok beléjük. Gergő, most mutasd a mestervágásod.
Vívnak, Benvolio jönBENVOLIOSzéjjel, bolondok! (Leüti kardjukat)Be kardotok. Nem tudják, mit csinálnak.
Tybalt jönTYBALTHát karddal állsz e pipogyák közé?
Na rajta, és nézz szembe a halállal.
BENVOLIOBékét akartam: dugd be kardodat,
Vagy jöjj s mi együtt válasszuk el őket.
TYBALTKarddal papolsz békét? Utálom azt,
Akár a poklot s minden Montague-t.
Rongy, védd magad!
Vívnak. Mind a két házból nép tódul ki, beleelegyedik a verekedésbe, majd polgárok jönnek botokkal
POLGÁROKFustélyt, botot, kést! Verd csak, üsd agyon!
Fúj, Capuletek! Fúj-fúj, Montague-k!
Capulet hálóköntösben jön Capuletnével
CAPULETMi lárma ez? Hé, adssza hosszú kardom!
CAPULETNÉMankót, mankót! - minek neked a kard?
CAPULETA kardomat! - Vén Montague is itt van,
Hogy rázza rám ingerkedő vasát.
Montague, Montague-né jön
MONTAGUEGaz Capulet - hagyj engem, hagyj, ha mondom.
MONTAGUE-Lépést se tőlem, nem fogsz vívni véle.
Herceg jön, kíséretévelHERCEGTi békebontó, zendülő cselédek,
Szomszédi vértől mocskosult vasakkal:
Nem hallotok? Mit! emberek, ti barmok!
Hát lángotok az eretekbe zajgó
Bíborpatakkal oltanátok el?
Halálfia, ki vérszínű kezéből
Le nem veti ádázkodó vasát
És most se hallgat feldühödt urára. -
Csip-csup szavak miatt már harmadízben
Polgárviszály támadt, zavarva békénk,
Miattatok, Capulet s Montague,
Verona agg polgárai pedig
Lerúgva tisztes, úri köntösük
Vén fringiát ragadtak vén kezükbe
Rozsdás patvarkodástokat leverni:
Hát az, aki még egyszer lázad itten,
Az életével fog fizetni érte.
Mostan tehát mindenki hazatér:
Te, Capulet, azonnal énvelem jössz,
S te, Montague, ma délután keress föl
A városházi székülőtanácsban,
Ottan tudod meg, mit határozunk majd.
Még egyszer: aki nem megy most se - meghal!
MONTAGUEMondd, ki kavarta föl e régi harcot?
Öcsém, te itt voltál a kezdeténél?
BENVOLIOEllenfeled cselédjei s tiéid,
Mikor kiléptem, már egymásra mentek.
Én hát közéjük álltam: erre jött
A vad Tybalt, kezében puszta karddal,
Szitkot lehelt fülembe, vívni hívott,
Vagdalta kardjával a levegőt,
Mely csak fütyült reá, sértetlenül.
Aztán döfödjük egymást és püföljük,
Sokan kifutnak, minden penge serceg,
Míg végre jön és szétválaszt a Herceg.
MONTAGUE-Hol Romeo? - mondd, nem láttad te még ma?
Jó, hogy nem volt e csúf csetepatéba.
BENVOLIOEgy órával korábban, hogy a szent nap
Keletnek aranyablakán kikukkant,
Bolyongni űzött nyugtalan kedélyem,
A szikamor-liget körül, amely
Nyugat felől övedzi városunkat,
Láttam fiad, ő már korán elindult.
Hozzá siettem, ám hogy észrevett,
A fák alá lopódzott hirtelen.
Én - mert tudom magamról, hogy az érzés
Mélyebb, mikor egész magunk vagyunk -
Érzésemet követtem és nem őt,
S kerültem őt, ki engem elkerült.
MONTAGUEHajnal felé már látták gyakran erre,
Locsolta a friss harmatot könnyével,
Felhőt dagasztott sóhaj-fellegekkel.
De amikor a mindent-kedvelő nap
Távol-Keleten, Aurora[1] ágyán
Széthúzza a borongó kárpitot,
Szalad a fény elől borús fiam,
Bezárja a szobája ablakát,
Kicsukja onnan a napot, verőfényt
És mesterséges éjszakát csinál:
Bús gondja egyre nő, akár az éjjel,
Ha jó tanács nem űzi végre széjjel.
BENVOLIOÉs nem tudod, bátyám, mi az oka?
MONTAGUEHa sejteném! De erről nem beszél.
BENVOLIOMért nem fogod hát vallatóra egyszer?
MONTAGUEFaggattam én is, sok barátja is:
De csak a szíve a tanácsadója.
És erre hallgat - nem tudom, miként -,
Elfordul ő a fürkész, vizsga szemtől,
Akár a bimbó, mit rág csúnya féreg
S nem tárja ki a szirmait a légnek,
És nem ajánlja szép arcát a napnak.
Mihelyt tudjuk, miért hullt e bú rája,
Megleljük azt is, hogy mi a kúrája.
BENVOLIONézd, erre jő: siessetek tovább.
Törik-szakad, én meglelem okát.
MONTAGUEHa gyónna néked - bár lehetne hinnem -,
De boldog volnék. Asszonyom, jer innen.
Montague és Montague-né el. Romeo jön
BENVOLIOÖcsém, jó reggelt!
ROMEO
                
        Ily ifjú a nap?
BENVOLIOMost múlt kilenc.
ROMEO
                
        Időnk a bú alatt
Hosszúra nyúlik. Az apám szaladt el?
BENVOLIOAz. - Mért hosszú a napja Romeónak?
ROMEOMert nincsen, ami megkurtítsa, testvér.
BENVOLIOSzeretsz valakit?
ROMEO
                
Vége!
BENVOLIO
                
        Nem szeretsz hát?
ROMEOAz nem szeret, akit én szeretek.
BENVOLIOJaj, a Szerelem szemre oly szelíd,
S goromba zsarnok, hogyha közelít.
ROMEOJaj, ő magának mindig elegendő,
Szem nélkül is lát, bár szemén a kendő! -
Mondd, hol eszünk? Ó, jaj. - Mi volt a patvar?
Ne is beszélj, mindent hallottam itt.
Sok-sok gyűlölség s tenger szerelem: -
Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!
Ó, valami, mi semmiből fogant!
Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,
Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!
Ólompehely, hidegtűz, éberálom,
Beteg egészség, minden, ami nem!
Így szeretek én, s ezt nem szeretem.
Nem is nevetsz?
BENVOLIO
        
Inkább sírok, barátom.
ROMEOMin sírsz, te jó szív?
BENVOLIO
                
        Jó szíved baján.
ROMEOAki szeret, mind ily bolond, na lám.
A mellemet a bánat súlya nyomta,
Te tőlem elvetted, de erre nyomba
Több lett enyém: szóval mivel szerettél,
Nőtt bánatom s új béklyóba verettél.
Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz,
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.
Mi más szeretni? Higgadt, tiszta téboly -
Édes vigaszság, epe, ami szétfoly. -
Áldjon az ég.
BENVOLIO
        
Várj! Én megyek veled.
Megbántsz nagyon, ha meg nem engeded.
ROMEOCsitt, elvesztettem önmagam, ne szóljál.
Romeo nincs itt: máshol valahol jár.
BENVOLIOMondd meg nekem, komolyan, kit szeretsz?
ROMEOHát nyögjek is, beszéljek is?
BENVOLIO
                
        Ne nyögj,
Csak mondd meg komolyan.
ROMEOVégrendelkezni kell szegény betegnek -
Beszélni kell annak, akit temetnek?
Hát komolyan, én egy - nőt szeretek.
BENVOLIOEgy nőt? Hisz ezt sejtettem én előbb is.
ROMEOMicsoda ész vagy. S a hegyébe: szép.
BENVOLIOÍgy célt el nem hibáznék semmiképp.
ROMEODe elhibáznád: mert neki hiába
Cupido[2] nyila, szűz, akár Diána.[3]
A tisztesség a vértje, és ha víjja,
Rajt széttör a szerelem csitri íja.
Szerelmes csók kis ostromát kacagja,
Szemek tüzét, s nem nyitja ki ölét
A szent nőt is megszédítő arany.
Szépsége gazdag - árva diadal -
Mert hogyha hal, szépsége véle hal.
BENVOLIOMegesküdött, hogy szűz marad, azér?
ROMEOIgen kucorgó, így tehát pazér.
A szépség, mit koplaltat a szigor,
Sok szép reményt, utódot eltipor.
Szép és nagyon jó, állja a delejt,
Ő égbe jut s engem pokolba ejt.
Szeretni nem akar e szűzi lélek
S az esküje halálom: holtan élek.
BENVOLIOAkkor felejts el emlékezni rá.
ROMEODe hogy felejtsek emlékezni, kérlek?
BENVOLIOÚgy, hogy tekints a többi nő felé,
Hisz annyi szép van még.
ROMEO
                
        De akkor én
Még szebbnek érzem őt, tökéletesbnek.
Fekete álca hölgyek homlokán
Arról beszél, milyen fehérek ők.
Ki megvakul, az nem feledheti
Szemevilága régi, drága kincsét.
Egy nőt mutass, kinél nincs szebb a földön,
S arcáról én azt olvasom ki majd,
Hogy nála is különb, százszorta szebb.
Eh, nem tanítsz feledni engemet.
BENVOLIODe megtanítlak majd, nem engedek.
Elmennek

2. SZÍN
Utca.
Capulet, Páris, szolga jönnek
CAPULETDe Montague épp annyi büntetést kap,
Akárcsak én, nem lesz talán nehéz
Ily két aggcsontnak békében megélni.
PÁRISMindkettőtöket megbecsül a Város.
Kár, hogy sokáig torzsalkodtatok.
De most, uram, mit szólasz az ügyemhez?
CAPULETCsak azt, amit már mondottam tenéked,
Lányom alig forog a társaságban,
Tizennégy év se múlt fölötte el,
Előbb fonnyadjon el két nyár virága,
Akkor megérik nászra majd a drága.
PÁRISVolt már anya sok lány az ő korában.
CAPULETKorai virág elhervad korábban.
Minden reményem a föld nyelte el,
Csak ez a lányka a földem reménye:
De udvarold és kérd meg, drága Páris,
Ha ő akar, akarom véle máris,
Ő válasszon ki téged szabadon,
S neked szavam, áldásomat adom.
Ma este nálam épp afféle bál van,
Sok-sok barátomat meginvitáltam,
Jöjj el közénk, a házigazda hadd
Örüljön, hogy a háza gazdagabb.
A földi csillagok az égi pompa
Tüzét túlfénylik majd szegény lakomba.
Üdülj tehát, mint ifjú - amikor
A sánta Tél sarkára rátipor
A piperés Tavasz - megannyi ringó
Szép lány között, aki akár a bimbó.
Nézd mindjüket, figyeld, ne légy te rest,
S ki legkülönb köztük, csak azt szeresd.
Ott lesz a lányom is, még kisleány,
A sok között csak egy picinyke szám.
No jöjj velem. (A szolgának írást ad)
        Fickó, siess nagyon.
Találd meg őket, kiknek itt vagyon
Nevük fölírva, mind házamba várom,
Mondd, jöjjenek el hozzám mindenáron.
Capulet, Páris el
SZOLGAÍrva vagyon. De az is írva vagyon, hogy: varga maradjon a rőfjénél, szabó a kaptafájánál, halász az ecsetjénél, képíró a varsájánál. Engem pedig elküldenek, hogy találjam meg azokat, akiknek neve itt írva vagyon, de mégse találom meg benne azokat, akiket meg kellene találnom. Valami írástudó, deákos embert kell keresni: - no éppen itt jön.
Benvolio és Romeo jönBENVOLIOEh, csak tűz oltja a tüzek parázsát,
A kínok írja egy új fájdalom.
És jaj gyógyítja gyötrelmek marását.
Szédülsz? kerengj a másik oldalon.
Fertőzd be szemedet egy új ragállyal,
S e régi méreg eltűnik ezáltal.
ROMEOAz útilapu is ajánlatos.
BENVOLIOMire, barátom?
ROMEO
                
A tört lábra, pajtás.
BENVOLIOMit, megbolondultál te, Romeo?
ROMEONem én, de megkötöztek, mint bolondot.
Tömlöcbe dobtak, koplaltatnak, ütnek,
Folyton gyötörnek s - jó estét, barátom.
SZOLGAJó estét. Tud-e olvasni az úr?
ROMEOTudok: az átkomat a nyomoromból.
SZOLGAAzt nyilván könyv nélkül is tetszik már tudni: de én azt kérdezem, tud-e olvasni az úr olyasmit is, amit lát?
ROMEOHa ismerem a nyelvet és betűket.
SZOLGAJól adja. Isten tartsa meg a jókedvét.
ROMEOVárj, fiú, tudok olvasni.
Elveszi az írást és olvassaSignor Martino feleségével és leányaival;
Anselmo gróf, szépséges húgaival;
Özvegy Vitruvióné úrasszony;
Signor Placentio, kedves unokahúgaival;
Mercutio és öccse Bálint;
Tulajdon nagybátyám, Capulet, feleségével és leányaival;
Szép unokahúgom Róza s Livia;
Signor Valentino s unokaöccse, Tybalt;
Lucio és a vidor Ilona.
Visszaadja az írástSzép társaság: és hova menjenek?
SZOLGAFöl.
ROMEOHova?
SZOLGAVacsorára, a mi házunkba.
ROMEOKinek a házába?
SZOLGAA gazdáméba.
ROMEOLásd, ezt előbb kellett volna kérdeznem.
SZOLGAElmondom én néked, ha nem is kérdezel: az én gazdám az a híres-nevezetes, dúsgazdag Capulet, s ha kigyelmetek nem a Montague házból valók, kérem, jöjjenek el szintén, hajtsanak föl nálunk egy kupa bort. No, Isten tartsa. (El)
BENVOLIOCapuletéknek ősi ünnepén
Szép Róza is ott lesz, akit szeretsz,
S megannyi tündérlányka Veronából.
Jöjj fel, bíráló szemmel mérd az arcát
Az ő arcukhoz, s gondod elzavarjuk,
A hattyúban meglátod majd a varjut.
ROMEOHa a hívő szemem vallása csalfa,
Legyen a könnyem tűz, mert mást szerethet
S ha nem fulladt meg eddig, vízbe halva,
Hát tűzben égjen el, mint az eretnek,
Őnála nincsen szebb, a napvilágnál
Nem járt különb, mióta a világ áll.
BENVOLIOIgen, mivel csak őt láttad szünetlen,
A képe lengett mind a két szemedben.
De hogyha e kristálymérlegre tennéd:
Az egyik serpenyőbe a szerelmét,
S másikba a sok lányt, már nem adózna
Úgy néki szíved, s könnyű volna Róza.
ROMEONo elmegyek, de nem ront meg az álom,
Csak őt imádom, ott is őt csodálom.
Elmennek

3. SZÍN
Szoba Capuleték házában.
Capuletné és Dajka bejön
CAPULETNÉHol a leányom, dajka? Hívd be őt.
DAJKAMár hívtam, oly igaz, amint igaz, hogy
Szűz voltam tizenkét éves koromban.
Hé, báránykám! Madárkám! Ejnye, hol van?
Hé, Júlia!
Júlia jön
JÚLIAKi hív?
DAJKA
        
Anyád.
JÚLIA
                
Anyám?
Nos, itt vagyok, mi tetszik?
CAPULETNÉHát azt akarnám - dajka, hagyj magunkra,
Négyszemközött; de nem, jöjj vissza, dajka.
Inkább te is halld, mit beszélgetünk -
Tudod, hogy a kislányom már nagyocska -
DAJKAÓrára is megmondhatom korát.
CAPULETNÉMég nincs tizennégy.
DAJKA
                
        Tizennégy fogamra -
Miből alig lehet ma (azt hiszem) négy -,
Még nincs tizennégy. Mondjátok, mikor lesz
Mostan vasas Szent Péter napja?
CAPULETNÉ
                
        Két hét
És pár nap múlva.
DAJKA
                
Mindegy, bármikor,
Azon az éjszakán lesz épp tizennégy.
Zsuzsim meg ő - Isten nyugtassa őt -
Egyívású. Zsuzsim elvette Isten,
Nem érdemeltem: - szó mi szó, aszondom -
Vasas Szent Péter éjén lesz tizennégy,
Akkor bizony, emlékezem reá.
A földrengésnek már tizenegy éve
S én éppen aznap választottam el,
Mivel hogy ürmöt kentem a csöcsömre,
Künn a galambdúcnál sütött a nap -
Az úrral akkor Mantovába jártak -
Van még eszem csak - szó mi szó, aszondom -
Mikor a mellem bimbaján az ürmöt
Lenyalta ez a kis csacsi, s fanyar volt,
Dühösködött, így rázta a csöcsöm.
Most reccs galambdúc, ész nélkül futottam,
Zargatni sem kellett nagyon.
Hát ennek épp tizenegy éve van.
Már állni is tudott, a szent keresztre,
Futkározott, boklászott erre-arra.
Előző nap beverte homlokát,
És az uram - nyugtassa őt az Isten -
Tréfás egy ember volt, fölkapta nyomban:
"No", mondta, "kislány, az arcodra estél?
Ha több eszed lesz, majd hanyatt esel te,
Ugye, Julis?" Aztán a kis komiszka
Máris csitult s azt mondta rá: "Aha."
No lám, a tréfaság valóra válik!
Ha ezer évig élek, sem felejtem:
"Ugye, Julis?" mondotta az uram,
S a kis komiszka rávágott: "Aha."
CAPULETNÉElég legyen már, kérlek, végre hallgass.
DAJKANo hallgatok. De hát muszáj nevetnem,
Hogy elcsitult, s azt mondta rá: "Aha",
Pedig biz' isten oly nagyocska púp volt
A homlokán, mint egy kokas monya,
Rútul beverte, rítt keservesen.
"No", mondta az uram, "arcodra estél?
Ha több eszed lesz, majd hanyatt esel te,
Ugye, Julis?" S csitulva szólt: "Aha."
CAPULETNÉCsitulj te is, ha mondom, csitt, dadus, csitt.
DAJKACsitt, szót se hát. Isten tartson sokáig.
Sosem szoptattam ily remek babuskát.
Csak azt kívánnám még megérni, hogy majd
Férjhez mehess.
CAPULETNÉFérjhezmenésről: én is éppen erről
Szólnék veled. - Mondd, Júlia, leányom,
Hajlandó volnál férjhezmenni te?
JÚLIANincs a világon ennél szebb dolog.
DAJKANincs szebb dolog! Ha nem volnék dadád,
Azt hinném, tejjel szoptál bölcsességet.
CAPULETNÉGondolj reá hát, ifjabb nők tenálad,
Itt Veronában - s mind előkelőek -
Most már anyák: ha visszagondolok,
A te korodban én is anya voltam.
Te meg leány. Száz szónak egy a vége:
A délceg Páris kéri a kezed.
DAJKAAz ám a férfi, kislány, párja sincsen,
Széles világon - férfi az, viaszkból.
CAPULETNÉIlyen virág nincs Verona nyarában.
DAJKAVirág: jól tetszik mondani: virág!
CAPULETNÉMit szólsz? Szeretnéd ezt a nemesúrfit?
Ma este a bálunkra eljön ő is,
Olvasd az ifjú Páris kedves arcát,
E könyvet, mit a Szépség tolla írt,
Figyeld a sorok kedves vonalát,
Egyik a másnak csak tartalmat ád.
S ami a könyvben tán rémlik kavargón,
Azt a szemében megleled: a margón.
Szép, drága könyv, kötetlen és szerelmes,
Csak egy kötés kell és tökéletes lesz.
Aztán, amint tengerben él a hal,
Csinos külső gazdag belsőre vall.
Hiszen a könyv is úgy kívánatos,
Mikor arany-szót zár arany-kapocs.
Zárd el magadba ajándékodat,
S nem lesz ezáltal kisebb, vékonyabb.
DAJKASőt vastagabb a jó férjtől a nő.
CAPULETNÉEgy-kettő, mondd, tudnád szeretni Párist?
JÚLIASzeretném látni, hogy szeressem-e,
De nem lövellem a tekintetem
Mélyebbre, csak mint meghagytad nekem.
Szolga jön
SZOLGAJaj, nagyasszony, a vendégek meggyöttek, a vacsorát föltálalták, a kisasszonyt keresik, a kamrában szidják a dajkát, mint a bokrot, minden tótágast áll. Én futok fölszolgálni, kérem, jöjjenek tüstént.
CAPULETNÉTüstént.
Szolga el 
       Leányom, a gróffal beszéljél.
DAJKAMenj, fruska, a szép napra jő a szép éj.
Elmennek

4. SZÍN
Utca. Romeo, Mercutio, Benvolio,
öt-hat álarcos, fáklyavivők és mások jönnek
ROMEODe mentségünkre szólsz azért néhány szót?
Vagy ajtóstul rontunk be hirtelen?
BENVOLIOEfféle móka nem divat manapság:
Ámor se kell itt, bekötött szemekkel,
Aki tatáros, pingált lécnyilával
Madárijesztőként riasztja nőink,
Se bemagolt mondóka, mit dadogva
Nyögünk súgó után, mikor belépünk:
Csak tartsanak annak, minek akarnak,
A táncolókkal tartunk és sipirc.
ROMEOFáklyát nekem. Én nem tudok bokázni.
Sötét vagyok, inkább világitok.
MERCUTIONem, Romeóm, táncolni kell neked.
ROMEOTirajtatok a könnyű tánccipellő,
Akár az álom, ám a lelkem ólom,
A földre húz le, nem birok mozogni.
MERCUTIOSzerelmes vagy: vedd Ámor röpke szárnyát
S elszállsz a földről, hogyha felkötöd.
ROMEOEzt kötve hinném: úgy belém kötött,
Úgy megbökött nyilával: lenge tollán
Nem szállhatom túl lomha bánatom,
A szerelemnek terhe földre roskaszt.
MERCUTIORoskadj te rá, terheld meg te a terhét,
Gyöngécske lény az, enged egy nyomásnak.
ROMEOA szerelem gyöngécske? Aj de durva,
Vad, hepciás, és szúr, mint a tövis.
MERCUTIOHa durva véled, légy te véle durvább,
Szúrd, hogyha szúr, és így alád kerül majd.
Adj hát hamar arcomra egy tokot:
Álarcot ölt
Maszkot a maszkra! - Bánom is, kutassa
A kandi szem e rút arcátlan arcot,
A képtelen kép majd pirul helyettem.
BENVOLIOGyertek, kopogjunk és mihelyt beléptünk,
Ki-ki forgassa emberül a lábát.
ROMEOFáklyát nekem; a léha széltoló
Csiklandja sarkkal a holt, asszu deszkát.
Én azt tartom, mit az öregapáink:
"Csak nézek és majd gyertyát tartok inkább."
Nagyon unom e gyönyörű világot.
MERCUTIOVilágtalan, ki unja a világot,
Vak vagy, a szerelem gödrébe hulltál,
Fülig ganéjba - tisztesség ne essék -,
Én majd kihúzlak. Hagyd azt a világot.
ROMEOMelyik világot?
MERCUTIO
                
Nos, úgy állasz avval,
Lobogsz, sziporkázol, mint lámpa nappal.
Hallgass reám - ha gyönge is a szóvicc -
Amit tanácslok néked, mégse kófic.
ROMEODe az se lenne éppen jó dolog,
Ha most bemennénk.
MERCUTIO
                
Hát mért gondolod?
ROMEOMert éjszaka erről álmodtam.
MERCUTIO
                
        Én is.
ROMEOMit?
MERCUTIOAzt, hogy aki álmodik, csaló.
ROMEOCsak öncsaló, mert álma, az való.
MERCUTIONo nézd, a Mab királyné járt tenálad,
A tündérek bábája, oly parányi
Alakban jön, mint városi szenátor
Mutatóujján a gyűrűs agátkő.
Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át
Az emberek orrán, mikor alusznak.
A kerekek küllője nyurga pókláb,
A hintó födele egy szöcskeszárny,
A hámja finom pókháló-fonál,
Gyeplője a hold lucskos sugara.
Ostornyele tücsökcomb, rost a szíja.
Csöpp, szürkementés szúnyog a kocsis,
Félakkora, mint a kövér kukac,
Mit rest cseléd a ujjából vakar ki.
A kocsiváz egy üres mogyoró,
A mókus eszkábálta, vagy a vén szú,
Kik ősidőktől tündér-kocsigyártók.
Így robban át a szeretők agyán
Éjente, és az álmuk szerelem,
Udvarló térdén, s udvarlás az álma,
Fiskális ujján, és az álma pördíj,
Nők ajkain, s álmukban csókolódznak.
De Mab ha mérges, szájuk hólyagos lesz,
Mivel a habcsók nékik is megárt.
Nem egyszer udvaronc orrába vágtat,
S az erre már kitüntetést szagol,
Máskor dézsmás malacka farkhegyével
Csiklandja az alvó papocska orrát
És az plébániáról álmodik.
Majd átrobog a katona agyán
És álma sok-sok nyakszelés, spanyoltőr,
Les és roham, aztán öt ölnyi mély,
Jó-nagy ivászat; hirtelen a dobszó
Pörög fülében, fölriad, ocsúdik,
Kicsit szedi a szenteket az égből
S megint elalszik. Ő, a Mab királyné,
Lovak sörényét éjjel egybefonja,
Csombókos hajba süt varázsgubancot
S hogy szertebontod, az babonaság.
Boszorka ő, a lányt, ha háton alszik,
Megnyomja, terhet bírni így tanítja,
Hogy jól feküdjön majd asszony-korában.
Ő az, ki...
ROMEO
        
Hallgass, Mercutio, hallgass.
Semmit beszélsz.
MERCUTIO
                
Hisz álomról beszélek,
Amit csupán a henye agyvelő szült
És semmiből a képzelet koholt.
Matériája vékony, mint a lég
És csapodárabb, mint a szél, mi mostan
Észak fagyott keblén kacérkodik,
De nyomba megharagszik, délre rebben
S csorgó harmatba fürdeti az arcát.
BENVOLIOE szél, miről szólsz, elfújt minket is.
Megvacsoráztak már, későn jövünk.
ROMEOSőt tán korán: egyszerre sejti lelkem,
Hogy a Sors, mely a csillagokban csüng még,
Ez éji bálon kezdi meg komor,
Szörnyű futását, és unt életem,
Mit a mellembe zárok itt, gonosz
Csellel korahalálba kergeti.
De Ő, ki kormányozza a hajómat,
Vigye vitorlám - víg urak, előre.
BENVOLIODobszót reá.
Mind el

Vicc 2

Két barát beszélget a kocsmában. Azt mondja az egyik:
- Hallottad, hogy Joe meghalt tegnap?
- Nem, mi történt vele?
- Tegnap épp a házunk előtt autózott, amikor nem vett észre egy út szélén parkoló autót. Nekiment, kirepült a szélvédőn és a csukott ablakon át pont a mi hálószobánkba zuhant. Fejjel törte be az ablakot.
- Úristen, micsoda halál...
- Nem, ezt simán túlélte. Odakúszott a hálószobaszekrényünkhöz, és megpróbált a kilincsbe kapaszkodva talpra állni. Azonban a szekrény felborult, éppen szegény Joe-ra.
- Micsoda kegyetlen vég...
- Nem, ezt is túlélte. Kimászott alóla, és kikúszott az ajtón. A
lépcsokorlát mellett megint megpróbált felállni, de a korlát nem bírta a súlyát, és lezuhant a földszintre, a korlát darabjai meg a fejére.
- Ezt már biztos nem élte túl...
- Dehogynem! Kimászott a konyhába, ahol a tűzhely mellett próbált talpra állni, de lerántotta a fazekat, és a forró víz mind az arcába borult.
- A szerencsétlen...
- Dehogy, ezt is túlélte. Elkúszott a telefonig, hogy a mentőket hívja. Azonban ahogy felvette a telefont, hanyatt esett, kirántotta a készüléket a falból, a konnektor kiszakadt, és mivel Joe vizes volt, megrázta az áram.
- Micsoda szörnyű halál!
- Dehogy, ezt is túlélte.
- Akkor hogyan halt meg?
- Lelőttem.
- Lelőtted? Miért?
- Bakker, ha így folytatja, az egész házat tönkreteszi!

Vicc

Egy katolikus pap, egy református pap és egy rabbi minden héten kártyáznak, filléres alapon. A rendőrfőnök tudomást szerez róla, egy alkalommal tetten éri őket, és biróság elé viszi az ügyet.
A biró meghallgatja a rendőrfőnök jelentését és szigorú arccal megkérdezi a katolikus papot:
- Nos Atyám, igaz hogy kártyázott?
A pap felnéz az égre, magában mormogja "Ó, Istenem, bocsás meg!" majd hangosan ezt mondja:
- Nem, bíró úr.
A biró a református paphoz fordul és őt is megkérdezi:
- Nos, tisztelendő úr igaz hogy kártyázott?
Megismételve a katolikus pap válaszát ő is azt mondja:
- Nem, bíró úr.
Ezek után a biró a rabbihoz fordul és megkérdezi:
- Rabbi, igaz hogy kártyázott?
A rabbi hidegen a biró szemébe néz, és azt mondja:
- Én? És mégis kivel?

NOX : Védj meg! - dalszöveg

Ne szólj, csak bújj hozzám
Dúdol majd szívünk, talán
Sűrű éjjel száll-,
El sem hagyna már, ha egyedül talál
Százszor csókolj még,
Végleg sorsom légy!
Lásd, hozzánk jó volt az ég!

2x:

Védj meg a holnaptól!
Rejts el a rosszaktól!
Járj át, ölelj át!
Légy fény a hajnalból!
Legyen hű szíved angyalból,
Hogy vigyázz rám!
Ahogyan kívánnám

Él az álmunk rég:
Ha közös a szárnyunk, nem is válunk szét
Ég a vágyunk még:
Túl szép játék, soha nem elég!
Százszor csókolj még,
Végleg sorsom légy!
Lásd hozzánk jó volt az ég!

2x

Védj meg a holnaptól!
Rejts el a rosszaktól!
Járj át, ölelj át!
Légy fény a hajnalból!
Legyen hű szíved angyalból,
Hogy vigyázz rám!
Ahogyan kívánnám

Groovehouse - Ha újra látom

GrooveHouse - Tűz és víz

Judy - Hol vagy nagy szerelem

Itt rövidek a nappalok... és hidegek az éjszakák... de elköltöztem, és újra ott vagyok... az emlékek.. Kimaradtak a nagy csodák az életből.. csak az álmok járnak vissza, Zoli! De emlékezni fogok a legapróbb részletre is... megesküdtem.. Kékrózsa Bíborvirág...A szövegeim és a logikai hibák fognak vezetni. Hol vagy nagy szerelem? Miért nem vagy ma velem?

Judy - Tűz a Jéggel 1995

Sugarlof - Hajnalig még van idöm

Venus - Régi Nyár

Csak múlnak az évek...arcodat elfedte a homály.. Visszahívni félek... nem akarok emlékezni... de kénytelen leszek.. a szövegeim vezetnek az emlékek útján.. akárkinek a nevén vannak... Kékrózsa Bíborvirág



Ágnes Vanilla - Miért hagytál el?

Ágnes Vanilla - Óh szív Nyugodj

Áttetsző a múlt, mint minden látomás.. Kékrózsa Bíborvirág

Ágnes - Titkaid