A Székely Himnusz története

A Székely Himnusz története

Feladás dátuma: május 19., 17:02

Üzenet szövege

Műdal 

2010-05-17

Álláspont

Igen. Az. A Székely himnusz tényleg egy műdal.

Volt egyszer egy Csanády György nevű magyar, aki a rettenetes trianoni diktátum után megalapította a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületét.

Megalapította, majd huszonöt évig vezette is.

Nos, ő írta a Székely himnusz című verset 1921-ben.

Egészen pontosan megírta a későbbi Székely himnusz szövegét, ugyanis amikor írta, nem adott neki címet.

S erre a szövegre szerzett zenét Mihalik Kálmán még ugyanabban az évben.

A művet először 1922. május 22-én adták elő, az egyszerű „kantáta” címmel felruházva, Aquincumban.

Egy leánykórus énekelte.

S nem gondolta senki sem, hogy egyszer himnusz lesz belőle…

A Kolozsvárról Szegedre került Mihalik Kálmán kutatóorvos mindössze 26 évesen meghalt.

Abban az évben, amikor megírta a későbbi Székely himnusz zenéjét.

Ma is a szegedi belvárosi temetőben nyugszik – bár ezt is kevesen tudják.

Mihalik Kálmán halála után kelt önálló életre a „kantáta”.

Észak-Erdély rövid ideig tartó visszatérése előtt és után a mű be volt tiltva, egészen a kommunista rezsim bukásáig.

De nem csak ott, itt is.

Kádár Magyarországán sem lehetett csak úgy Székely himnuszt énekelni.

De tény az is, hogy akkoriban lerészegedett párttitkárok is szívesen énekelték egy-egy vadászat utáni tivornya végén, természetesen összekacsintva és titokban.

S éppen ennyivel voltak jobbak azoknál, akik ma a Székely himnusz hallatán kivonulnak a parlamentből, élükön Gyurcsánnyal.

És soha, senki sem merészelte „középszerű műdalnak” titulálni a székelyek himnuszát.

Így romlik a világ.

S nincsen új a nap alatt.

Hiszen Julien Benda már régen megírta: Az emberiség cselekedni ugyan a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta.

Aztán bekövetkezett az írástudók árulása, és attól fogva az emberiség már nemcsak cselekedte, de méltányolta is a rosszat.

Így fordulhat elő, hogy a Székely himnuszt betiltó, majd titokban éneklő párttitkárok kései „utódai” már ideológiát gyártanak a Székely himnusz ellen,

s egy Dessewffy Tibor nevű igazi idegenszívű ki meri mondani a szentenciát: a Székely himnusz egy közepes műdal.

Így fordulhat elő, hogy a Székely himnusz felhangzásakor az MSZP-frakció egyik fele riadtan kimenekül a parlament ülésterméből,

egy másik igazi idegenszívű, Gyurcsány Ferenc vezetésével, a másik fele pedig tétován benn marad.

(De legalább benn marad. Köszönjük…)

Mindez mit sem változtat a tényen: Csanády György és Mihalik Kálmán műve elképesztő gyorsasággal vált a székelység egyik legszentebb énekévé.

Magától vált azzá, mert a szíve közepébe talált mindenkinek, akinek van köze ehhez a nemzethez.

Aztán 2009. szeptember 5-én, a Székelyudvarhelyen tartott nagygyűlésen a képviselők hivatalosan is a Székelyföld himnuszává tették.

Azóta – tetszik vagy sem – a „kantáta” hivatalosan is himnusz.

S bár műdal, mégiscsak van benne népi motívum.

Ugyanis az eredeti vers így szólt: „Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!”

Ez változott az idők során, és bizony a nép ajkán, imigyen: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”

Ma így énekli az, akinek köze van ezeregyszáz esztendőnyi magyar múlthoz, történelemhez, sorsközösséghez, élethez.

Akinek meg nincs, az közepes műdalozik, és kivonul.

Aztán természetesen felháborodik, ha idegenszívűnek titulálják.

Felháborodik, de csak azért, mert találva érzi magát, s mert találva van.

Ne is bántsuk őket.

Úgysem értenék.

A szánalom, ami jár őnekik, szegényeknek.

Szánalom és megvetés.

Hogy annyit legalább érezzenek, rosszabbak ők, mint az egykori, Székely himnuszt betiltó párttitkárok.

Azok még tudták, érezték, rosszat cselekszenek.

Emezek pedig nem tudják, a nyomorultak.

Mert nincsen sem képességük, sem lelkük erre a tudásra.

Bayer Zsolt