GÁL FERENC EMLÉKEZETE
Gál Ferenc dogmatikaprofesszor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapító rektora halálának tizedik évfordulóján, június 15-én emléktáblát avattak Budán, a felső-krisztinavárosi plébánia falán. Gál Ferenc 1960-tól 1998-ban bekövetkezett haláláig ebben a házban lakott, ebben a templomban lelkipásztorkodott.
Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet Kiss-Rigó László szegedi-csanádi megyéspüspök mutatott be. Homíliájában a következő szavakkal méltatta egykori tanárát: „Mindig személyes volt, értette az egyetemi tanár és értette a kis hittanos. Az a szerénység, az az igényes egyszerűség, az a sallangmentesség, ami őt jellemezte, mindannyiunk számára ma is példa.”
Az emléktábla előtt Zlinszky János alkotmányjogász beszélt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem első rektoráról, akihez több évtizedes ismeretség fűzte: „Emlékszem, milyen érdeklődéssel és figyelemmel hallgattuk konferenciabeszédeit az egyetemi templomban, és milyen öröm volt, amikor egy-egy újabb könyve megjelent, mert kevés volt akkoriban az igaz, világos és egyértelmű szó”.
Tanítványai, pályatársai és tisztelői egy hónappal korábban, május 16-án emlékeztek a Központi Papnevelő Intézetben megrendezett konferencia keretében a professzorra. A Hittudományi Akadémia dogmatikai tanszékét 1959 és 1985 között vezető, később a PPKE rektori tisztét viselő Gál Ferenc nemzetközi tudományos tevékenysége mellett a magyar dogmatikai szaknyelv megújítója volt, s részt vett a II. Vatikáni Zsinat utáni új szellemű újszövetségi exegetika kidolgozásában is.
Rózsa Huba professzor egykori tanárára és pályatársára emlékező előadásában kiemelte, hogy Gál Ferenc szentírásfordításában és annak magyarázó jegyzeteiben a zsinat előírásainak megfelelő, a korszerű lelkipásztori gyakorlatban igen jól hasznosítható, szakavatott munkát nyújtott. 1954 és 1959 között Egerben írott több mint 600 oldalas bibliamagyarázatában, mely papnövendékek nemzedékei számára volt alapvető olvasmány, úgy fejtette ki a Szentírás dogmatikai jelentőségű elemeit, hogy közérthető maradt. Képes volt arra, hogy – mint az ötvenes évek elején indult főiskolai tanár – a zsinat után megújítsa a maga és a hazai teológia tudományát.
A hozzászólások után Erdő Péter zárszavával ért véget a megemlékezés. A Hittudományi Akadémián egykor egyházjogot tanító főpásztor azt emelte ki, hogy Gál Ferenc elsősorban magyar teológus volt, aki a tudományterületét nehéz időszakban is képes volt itthon gazdagítani.
Gál Ferenc dogmatikaprofesszor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapító rektora halálának tizedik évfordulóján, június 15-én emléktáblát avattak Budán, a felső-krisztinavárosi plébánia falán. Gál Ferenc 1960-tól 1998-ban bekövetkezett haláláig ebben a házban lakott, ebben a templomban lelkipásztorkodott.
Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet Kiss-Rigó László szegedi-csanádi megyéspüspök mutatott be. Homíliájában a következő szavakkal méltatta egykori tanárát: „Mindig személyes volt, értette az egyetemi tanár és értette a kis hittanos. Az a szerénység, az az igényes egyszerűség, az a sallangmentesség, ami őt jellemezte, mindannyiunk számára ma is példa.”
Az emléktábla előtt Zlinszky János alkotmányjogász beszélt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem első rektoráról, akihez több évtizedes ismeretség fűzte: „Emlékszem, milyen érdeklődéssel és figyelemmel hallgattuk konferenciabeszédeit az egyetemi templomban, és milyen öröm volt, amikor egy-egy újabb könyve megjelent, mert kevés volt akkoriban az igaz, világos és egyértelmű szó”.
Tanítványai, pályatársai és tisztelői egy hónappal korábban, május 16-án emlékeztek a Központi Papnevelő Intézetben megrendezett konferencia keretében a professzorra. A Hittudományi Akadémia dogmatikai tanszékét 1959 és 1985 között vezető, később a PPKE rektori tisztét viselő Gál Ferenc nemzetközi tudományos tevékenysége mellett a magyar dogmatikai szaknyelv megújítója volt, s részt vett a II. Vatikáni Zsinat utáni új szellemű újszövetségi exegetika kidolgozásában is.
Rózsa Huba professzor egykori tanárára és pályatársára emlékező előadásában kiemelte, hogy Gál Ferenc szentírásfordításában és annak magyarázó jegyzeteiben a zsinat előírásainak megfelelő, a korszerű lelkipásztori gyakorlatban igen jól hasznosítható, szakavatott munkát nyújtott. 1954 és 1959 között Egerben írott több mint 600 oldalas bibliamagyarázatában, mely papnövendékek nemzedékei számára volt alapvető olvasmány, úgy fejtette ki a Szentírás dogmatikai jelentőségű elemeit, hogy közérthető maradt. Képes volt arra, hogy – mint az ötvenes évek elején indult főiskolai tanár – a zsinat után megújítsa a maga és a hazai teológia tudományát.
A hozzászólások után Erdő Péter zárszavával ért véget a megemlékezés. A Hittudományi Akadémián egykor egyházjogot tanító főpásztor azt emelte ki, hogy Gál Ferenc elsősorban magyar teológus volt, aki a tudományterületét nehéz időszakban is képes volt itthon gazdagítani.
Szerdahelyi Csongor
**********
A cikket egy egyházi honlapról hoztam, mert sehol nem találtam egykori rektoromról semmilyen adatot. Kékrózsa Bíborvirág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése