Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát. Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák. Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül, Elmondom kecskéül! - Mekk! Egyelek meg, de remek kerek! Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek! Egyenes jellemek benneteket elkergetnek! Mekk! De szerfelett kellenek keblemnek e levelek. Egyet lenyelek! Nem! Rendesen legelek... Mekk! De eme repedezett fedeles levelek, melyeket emberek nem esznek meg, nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le. Belembe lemehetnek. Mekk! Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek lettek fedelek. Ezek e melegben egyre epedeznek, meg-megrepedeznek. Nem tehetek egyebet, egy rend levelet lenyelek. Mekk! De erre eme bentebb szerkesztett levelek egyre feljebb keverednek, rendre fedelek lesznek, melyeket szemetesvederbe tesznek. Erre teremtettek benneteket?! Mekk! Elengedhetetlen meg kell ennem e fejben lelt leveleket. Le veletek! Nyekk! Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek, de megmentettelek! Mekk!
2010. február 4., csütörtök
Romhányi József: Hat betű etűd színiiskolásoknak - Kecskére káposztát
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése